happy new year.

és idáig is eljutottunk, ebben az évben ez lesz az utolsó bejegyzésem.több mint 6 hónapja indítottam a blogot, már nem is tudom milyen céllal vagy szándékkal. de annyira megszerettem blogolni, még ha mostanában nincs is r sok időm. na, megyek is, legyen mindenkinek csodaszép szilvesztere és fantasztikus éve!

the last day.

igeen, végre közel van már 2011 vége, és egy új év kezdete. jeee. fel vagyok pörögve. ^^ már tervezgetem az újévi fogadalmam bár még nem jutottam semmire. na, azért éjfélig még van idő kigondolni valamit. 

egyszer én fogok itt pózolni ;)

overrated.

így reggeli megvilágosodásként kijelenthetem, hogy a szerelem rohadtul túl van értékelve. hogy honnan jött a megvilágosodás, azt nem tudom. de rájöttem, hogy a szerelem csak egy erősebb fajtája a barátságnak. van fiú és lány barátság, nagyon is van. csak a mértékét kell meghatározni, hogy engedjük, hogy erős legyen, és akkor az már "szerelem", vagy hagyjuk barátságban az egészet, és akkor nem lesz vége, akkor az tarthat örökké. mindenki a szerelemre vágyik, mindenki azt akarja. nem mondom, néha tényleg jó szerelmesnek lenni (bár én még nem próbáltam), de szerintem olyan, mint amikor valaki iszik, és berúg. akkor jól érzi magát, azt hiszi övé az egész világ, és minden szuper. ez a "szerelem". de utána jön a józanodás, amikor ugyan már nem érzed magad olyan fantasztikusan jól, de azért még jól vagy. ez az, amikor a szerelem átvált egyfajta barátságba egy férfi és egy nő között, és ez bírja sokáig. szerintem ilyen egy tényleg tartós kapcsolat.
egyébként jó volt S-nél lenni, az egyik fiú barátomnál. elvoltunk, beszélgettünk, mutatott ijesztő játékokat a gépén, amin végül is csak röhögni tudtunk, meg filmeztünk is. 
most pedig a szilveszterről... alig várom, szerintem nagyon jó lesz, ráadásul meghívtuk E-t, aki örömmel fogadta hívásunkat. mivel csak lányok leszünk, ezért úgy tudom elképzelni, hogy megy a zene, mi pedig ülünk egy körben és vagy beszélünk, vagy játszunk, vagy mindkettő.

?

hmm, érdekes két napnak nézünk elébe.

decided.

nővéremmel hajnali kettőig beszélgettem és annyira igazat adok neki. a téma ugyanis az volt, hogy egy nőnek emelt fővel, a lehető leghatározottabban kell mennie az utcán. mert hogyha valaki lehajtott fejjel megy, vagy úgy, hogy nem néz a szemben jövő emberekre, kerüli a tekinteteket, akkor a lehető legkönnyebb célpont. hogy kinek? ohohóó, az utca ilyen szempontból egy kiállítás. egy átlagos napon egy forgalmasabb utcán elmegyünk őrültek, tolvajok, pedofilok, Isten ments, gyilkosok mellett. és mi erről mit sem tudunk. 
és hogy lehet az ellen védekezni ha valaki leszólít? hmm, nővérem adott néhány tanácsot, kitudja, talán meg is fogadom őket. szóval, alapvető dolog, hogy sosem szabad megállni. ha valaki megszólít tovább kell sétálni, ha pedig követ, akkor kezdődnek a nehezebb dolgok. ha szerencséd van, és könnyen le lehet rázni, akkor csak rövid, tömör, elutasító válaszokat kell adni, a lehető leghatározottabb módon. ez azért a ritkább eset, mert az valószínűbb hogy ezek után is követni fog és még tovább próbál veled beszélni. az a legrosszabb, hogyha belemész és elkezdesz mondatokban beszélni. ezt nem szabad. mutatni kell, hogy te sietsz és egyáltalán nem érdekel amit mond. 
nővérem mondott egy olyan dolgot is, amivel azonnal le lehet rázni egy tapadó férfit. mégpedig azzal, hogyha megállsz, bele nézel a szemébe (nagyon fontos!), és utána elkezdesz sikítozni vagy úgy teszel, mintha valami roham jött volna rád. ez azért válik be, mert erre nincs felkészülve egyáltalán a leszólító személy, és biztosan ott hagy, mert nem tud veled mit kezdeni, és inkább elmenekül. meglehet, hogy utána a körülötted lévő emberek kissé őrültnek fognak nézni, viszont fontosabb az, hogy te épségben elmenj. többé úgysem fogod látni ezeket az embereket.
a lényeg az, hogy mindenképp határozottnak kell lenni, nem szabad hagyni, hogy megérezzék rajtad a meglepettséget és az adrenalint, ami elönt.

merry christmas!

my challenge.

i will be popular.

rám jött az, - így éjjel 1 körül, - hogy ha felnövök, elismert ember akarok lenni. olyan, akit megbecsülnek a szakmájában, az életben. és ezért harcolni fogok. hogy én magam szeressem azt amit csinálok, és hogy jól is csináljam. azt még ugyan nem tudom, miről beszélek, de lassan azt is el kéne döntenem. 

the first snowflake.

na hát ebben az évben is véget ért a suli. terveim a szünetre... hmm... sokat olvasni, azokkal lenni akiket szeretek. de nagyon. 
nem igazán tudok miről írni. kicsit visszatért belém az élet, főleg így, hogy szünet van. kiolvasok ma még egy könyvet, aztán majd valamelyik nap megyek könyvtárba beszerezni a következőt. 
a szilveszterem valószínűleg tökjó lesz. és erőteljesen, boldogan fogok neki az új évnek. remélhetőleg... 
sok minden van a fejemben, ezért nem tudok összefüggően fogalmazni. de a lényeg: havaziik ^^

naturally.

"Azután a barátok sűrűjében lassan felfedezzük azt az egy barátot, akivel különösen jól érezzük magunkat, és akinek –ébredünk rá- rengeteg mondanivalónk van."

these simple things.

nem kell megfelelni senkinek, csak legyél olyan akire te magad is büszke lennél. na igen, ez most az új életfelfogásom. remélem meghozza gyümölcsét. :D 
nővéremmel úgy volt hogy holnap megyünk Jamie Woon koncertre, de mire észbe kaptunk elfogyott minden jegy... áááá, pedig annyira elmentem volna. nagyon megszerettem, itt is egy számocska tőle. juuj, akiért még odavagyok naagyon durván, az Bruno Mars. ha végeztem az egyetemmel első dolgom lesz kiköltözni Franciaországba, és ott híres leszek, és találkozok Bruno Marssal. ilyen egyszerű :D just take it easy.

i don't know how i feel anymore.

nagyon durván nem volt még ilyen korszakom. olyan mintha nem is önmagam lennék. mintha csak kívülről figyelném magam, mintha nem élnék. monoton módon bejárok a suliba, elrepülnek az órák, a szünetek a fejem fölött. amikor hazaérek kiszáll belőlem a lélek és csak elmereng dolgokon, amíg a testem csak úgy lebeg a semmiségben. képtelenség megfogalmazni mi történik, mit csinálok és miért. és mióta is tart ez? pár napja.. de vége lehetne már, visszatérhetne belém valami lélek-féleség.
ezek elég beteg gondolatok, de amíg te is tudod, hogy őrült dolgokra gondolsz, addig te nem vagy őrült, ugyebár?

those old photos.

nem tudom mit írhatnék... a képet pedig felismeri majd, aki felismeri. <3

i've never lost my target.

love you.

falling apart.

már hiányoltam is ezt az érzést, hogy mindenki jobb nálam, és én nem érek szinte semmit. utálom ezt az egészet, ezt az egész érzést. nem tudom mi idézi elő, tényleg, csak azt tudom, hogy boldog vagyok, aztán eltörik bennem valami, és rám tör az, hogy nem számítok semmit. ez aztán változó, hogy meddig tart, van hogy néhány órán át, van hogy napokon keresztül. 
ez most eléggé világellenes lett...

new month, new lifestyle

bevezetőként tudni kell, hogy van 2 kutyánk, és szeptember elején születtek kicsi kutyák. nos, anyum ugyebár az elmúlt hetekben ideje nagy részében velük foglalkozott, törődött. a nővéremet pedig zavarta, hogy anyukánk csak azokkal a nyamvadt kölykökkel van elfoglalva, semmi mással nem törődik, és hogy neki "a kutyái fontosabbak, mint mi". plusz még azt is tudni kell, hogy én meg az elmúlt pár hétben a nővéremmel voltam együtt rengeteget, beszéltünk, mászkáltunk ide-oda. szóval, a mai napon ezekre a dolgokra jöttem rá:
 1, kell nekem egy példakép az életembe, akire felnézek, egyetértek, és követem őt. de csak egy.
 2, anyukámnak egyáltalán nem állnak előrébb a kutyák, mint mi
 3, a nővérem féltékeny és túlságosan büszke (bár ez eddig is feltűnt már)
 (4, ez azért került zárójelbe, mert ez nem megfigyelés, hanem elhatározás: a bátyámmal több időt kéne töltenem)
igazából ezek onnan jöttek, hogy édesanyámnak és a nővéremnek volt ma egy hosszas beszélgetésük, melynek én valamint a bátyám is fültanúi voltunk. akkor jöttem rá, hogy eddig a nővérem túlságosan befolyásolt, persze ez nem az ő hibája, ez senki hibája.. és máshogy kezdtem látni a dolgokat, ráadásul a bátyám hozzászólásai segítettek ebben. ugyanis mivel anyukám és a nővérem is elég büszkék, és mindenkinek sérült a beszélgetés során a büszkesége, ezért gyakran túloztak, hogy egyikük elköltözik, stb... és a bátyám mindig közbeszólt ilyenkor, hogy nyugodjanak meg, és hogy ez az egész téma nem ér annyit. 
szóval, tanulságos estém volt.
lábjegyzet: ez a bejegyzés nem a nővérem ellen szólt, csupán azt akartam leírni, hogy mennyire lehet még ebben a korban befolyásolni az embereket - akár tudatlanul.

fallen.

úgy érzem, mintha mostanában valahogy mindenkit ellöknék magamtól. utálom, hogy amikor reggel bemegyek a suliba jókedvem van, ez tart maximum a 3. óráig, és utána valami megváltozik, és lecsökken a hangulatom, idegesíteni kezdenek dolgok. és órák után, vagy amikor hazaérek, megint jól vagyok. ki érti ezt...

hiding.

tulajdonképpen miért is akarok hosszú hajat? talán szimplán azért, mert tetszik. igen, ez elég valószínű indok, de az is megeshet, hogy a puszta védelem miatt. a hosszú haj mögé el lehet rejtőzni, el tudja takarni az arcot. alkalmas az elpirulás leplezésére /szerencsére nem vagyok pirulós fajta/, ráadásul az unalmasabb percekre nagyszerű elfoglaltságot jelent a fonogatása vagy a csavargatása. 

valószínűbb, hogy én inkább a védelmező tulajdonsága miatt szerettem bele a hosszú hajba. reggel észrevettem, hogy sajnos olyan rossz szokásom van sétálás közben, hogy a földet pásztázom, csak akkor nézek fel ha valaki közeledik, de akkor is csak maximum néhány pillanatig. és ez rettentően zavar. miért sütöm le folyton a szememet? miért vagyok képtelen határozottan, előre nézve járni? egyszerűen nem megy.

storm.

csak állsz és nézel magad elé. nem érdekel, ha bőrig ázol, nem érdekel hogy mindjárt megfagysz. csak nézed a távolodó lépteit, és azon gondolkozol, hogy mégis hol rontottad el. mit tettél, amit nem kellett volna, és mit nem tettél, amit meg kellett volna tenned. csak nézed ahogy elnyeli a köd távolodó alakját, de képtelen vagy felfogni, mi jön majd ezután. egyre hevesebben zuhog az eső, de te kitartóan hagyod, hadd gördüljenek végig az esőcseppek az arcodon. hideg van. fájdalmat nem érzel, talán túl sokat éreztél már az elmúlt időszakban. az alak már eltűnt a távolban, de te nem tudsz megmozdulni, mintha egy részedet vesztetted volna el. most kell sírni, most kell zokogni, tombolni, hiszen az eső úgyis elmos minden könnycseppet, senki sem veszi észre. de nem, nem tudsz sírni, csak nézed. egy hatalmas űr maradt benned, amivel nem tudsz mit kezdeni. mégis mivel tölthetnéd ki? a vihar lassan kezd csendesedni, a nap néhány sugara kitörni látszik a fekete felhők közül. Ezzel együtt te is kezdesz megnyugodni. látszólag...

typical.

tipikus, hogy pont a szülinapomon meg a névnapomon kapok el valami hülye betegséget. az évben ha háromszor beteg leszek, az már sok. de én most persze az vagyok... pff... 

no meg arról nem is írtam, hogy csütörtökön megnéztük a bátyámmal meg a nővéremmel a breaking dawn-t. ez lett a kedvenc részem az eddigiekből. tökjól megoldották a jeleneteket, én előtte kicsit aggódtam amiatt, hogy az átváltozást hogy csinálják majd meg, de végül is szuper lett. és ami még érdekes, hogy fiúk is megnézhetik. oké, van egy-két pillanat, amit csak lányoknak ajánlok, de összességében ki fogják bírni az ellenkező neműek. 

hey girl!

nagyon nagyon köszönöm azoknak akik felköszöntöttek *-* nem is tudjátok mennyire jól esik. az év egyik legszebb napja, egyértelműen.

influence.

ha az ember tartozik egy közösségbe, akkor miért vakul el teljesen? nem veszi észre ha a közösség átformálja. egyszerűen elveszik az egyénisége. ha volt egyáltalán... vagy ő maga alkalmazkodik, mert nem akarja, hogy kiközösítsék. mert nem tartozik máshová. csak az van neki... és ezért feladja a személyiségét, feladja saját magát, csak azért hogy tartozzon valahová. hogy őt is emberszámba vegyék. és mi lesz a vége? egyszer úgyis felbomlik az a közösség, és akkor cseszheted. nem ér semmit. de legalább amíg tartott jó volt, és tartozott valahová. valami jóba.. legalábbis ő így látja.
igen, talán rájöttetek, hogy a hullám című film/regény alapján íródott a mai bejegyzésem.

oui

na, most a tanulásra fogok ráállni, és megmutatni, hogy tudok sorozatban jó jegyeket szerezni. év eleje óta becsúszott pár gyengébb jegy, amikre egyáltalán nem vagyok büszke, de most igen is feljebb tornázom az átlagomat, és megcsinálom!

geráppáá.

azta, már most sötét van odakint... ez azért elég durva. és még hol van december meg a január... egész héten a nővéremmel voltam összenőve, sokat hülyéskedtünk, mindenhova elkísértük egymást. nagyon jó volt, de mostantól december végéig megint hajtás van, nulla szabadidővel. de aztán majd kárpótol a meseszép karácsony, mert tudom, idén tényleg szép lesz. még ha nem is fehér, de szép! 

megcsinálom valamikor amikor lesz időm, talán téli szünetben a szobámat szépre, átalakítgatom, mert kell két domináló szín. mert most nincsen semmi, ami tényleg így felülemelkedő szín lenne, de mindig is akartam, szóval... 

teljen már le a hátralévő 45 nap!!

bonjour novembre.

az április mindig vidáman kezdődik a bolondok napja miatt, a november pedig mindig szomorú a halottak napja által. ez a hónap rendelkezik a legszebb tulajdonságokkal, a gyakori esők, a fák lombhullatása, mindenhol színes levelek pihennek - mindez elbűvölővé teszi a novembert. jobban szeretem azt, ahogy az ősz átvált a télre, mint amikor a tavasz közeledtével a fák újra lombot növesztenek. 

so i <3 autumn.

feelings.

úgy érzem kezdek kamaszodni. én magam sem értem mikor mit érzek és mit miért csinálok. de komolyan. és nem tudom, hogy ez mikor kezdődött, vagy meddig fog tartani. de jó lenne, ha vége lenne. eddig kiegyensúlyozott voltam, már ha lehet ezt mondani, de mostanában minden gondot okoz, nem tudok szinte semmiben sem dönteni. ez a serdülés? mert ez borzasztó! régebben nem értettem, hogy a tizenévesek miért siránkoznak, meg hogy mi lehet nekik olyan rossz. igazából most sem tudom, tulajdonképpen mi a baj, és ez kiborít. még rendesen fogalmazni sem tudok...

SOS találnom kell valamit ami lefoglal!!

harr.

suli után mentem szabó ervinbe egy elég hosszú könyvlistával, hogy na, ezeket a könyveket ki tudom venni. erre konkrétan SEMMI nem volt bent azok közül amiket magamnak akartam... V-nek ki tudtam venni egy könyvet, és ennyi. aztán még bolyongtam egy kicsit, hogy na, akkor legalább keresek valamit, ami szimpi. de persze nem találtam semmit. >.< de mi ez már?? miért mindenki most akarja olvasni azokat a könyveket amiket én is akarok? áááá. 

jó hír: őőőszi szüneeet ^^ na, ez azért tényleg klassz. ráadásul nem is kaptunk mindenből egy kamionnyi házit, mint amire számítottam, csak kémiából a 3 oldalas beadandót, meg tanulni a TZ-kre. hétfőn pedig megyek apummal nagypapám sírjához halottak napja miatt, ami ugyan csak kedden lesz, de akkor tutira nagy dugó lesz, szóval inkább megpróbáljuk elkerülni a forgalmat.

rossz hír: megöl az unalom itthon.. konkrétan semmit sem tudok csinálni. kb 6 sorozat első részét néztem ma délután meg, és mivel könyvet nem vettem ki a könyvtárból még csak olvasni sem tudok. 

break the mirror.

több mindent is elterveztem a közelgő őszi szünetre, melynek - lássuk be - már itt az ideje. úgy tervezem, hogy amellett, hogy megírom a kémia 3 oldalas beadandót még készítek itthonra egy jó nagy periódusos rendszert, melyet majd talán a falamra teszek ki. színes lesz és figyelemfelkeltő, így biztosan könnyebben fogom tudni majd megtanulni. merthogy ma kémia órán azon is elgondolkodtam, hogy engem mennyire érdekel a kémia. és rájöttem, hogy nagyon. ráadásul kísérleteknél is általában előre rájövök a dolgokra, és mosolygok amikor valóban megtörténnek. és tényleg jól érzem magam az órákon, érdekesek. oké, a tanárnak is nagy szerepe van a kémia iránti szeretetemben, elvégre nagyon jófej tanárt kaptunk - szerencsére. mindig is arra vágytam, hogy legyen 1-2 olyan tantárgy amiben kimagasló a teljesítményem, és tényleg megbecsülnek. amiket a kisujjamból rázok ki, szeretek, és érdekel is. talán most megtaláltam. 
majd meglátjuk.

Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.

Gratulálok magamnak. Igazán.

everything is OK.

most úgy minden rendben van. olvasom az üvöltő szeleket, imádom, és a következő majd valószínűleg a zabhegyező lesz. az is érdekel. a muszáj-listámon a könyvek már alig férnek el, majd ahogy végzek a könyvekkel, úgy törlöm le őket, és írok a helyükre újakat és újakat. tetszik ez a rendszer.
kicsit furcsa, hogy ahogy olvasom a könyveket, egyre mélyebbre kerülök, és mintha felcserélődne a valóság és a könyv. főleg ma, mivel kb a napom 3/4-és olvasással töltöttem, és mostmár az tűnik inkább igazinak, és ez, hogy fekszem az ágyban, és gépelek a laptopomon pedig csupán egy szerző által jól átfontolt történet. najó, ez kicsit betegesnek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. egész egyszerűen csak beleélem magam a könyvbe.

literacy.

jáááj, önfeledten boldog vagyok ^^ anyummal délután elmentünk a FSZEK-be, és csináltunk nekem olvasójegyet. és már fel is avattam, kivettem az üvöltő szeleket. íííí, mindig is ki akartam olvasni, egy csomó ember beszél róla, kíváncsi vagyok rá. igaz, vastagsága azért van, de biztos gyorsan kiolvasom. és végig is megyek a muszáj-listámon, amin szerepelnek azok a könyvek, amik jónak tűnnek, vagy amiket ajánlottak mások. és igen, ezen az üvöltő szelek foglalja el az első helyet, így ezzel kezdem alapműveltségem bővítését. ^^

now or never.

amint látjátok új kinézetet kapott a kis blogom. mostantól gyakrabban fogok változtatni a külső megjelenésén, szóval ne lepődjetek meg ha máshogy néz ki az oldal.
egyébként jól megvagyok, napjaim zsúfoltságig vannak leckékkel, hétvégére folyton eltervezem, hogy végre rendet rakok, de odáig sosem tudok eljutni. ideje lenne már...
xoxo

just live your life like everybody.

oly' monoton most minden. reggelente felkelni, iskolába menni, az órákat túlélni, szünetekben nevetni, hazajönni, itthon pihenni, zenét hallgatni, tanulni, olvasni, este pedig lefeküdni. és kezdődhet ugyanez előröl. nem történik semmi. ami végül is nem rossz, jobb mintha minden napom mély letargiában, vagy esetleg depresszióban telne. sőt, talán még boldog is vagyok ebben a véget nem érő monotonságban. már tudom értékelni a körülöttem történő örömteli pillanatokat, apró boldogságokat, melyek kis csomagként színesítik, és teszik elviselhetővé a hétköznapok amúgy búskomor állapotát. néha még a komolyság is jót tesz, egy kis szünet, mely rávezet arra, hogy igen is örüljek amikor történik valami mosolyogtató dolog, és ezeket igen is tudjam értékelni.
meg lehet, ez egy kicsit elvontabb bejegyzés lett, nézzétek el nekem. :)

selfish?!

ma elgondolkodtam azon, hogy én önző vagyok-e. szerintem igen is vannak emberek, akik nem önzőek. akik nem a saját érdekeik miatt alakítják az életüket úgy, ahogy. igen, vannak. én közöttük vagyok? jó kérdés. valószínűleg nem. nem vagyok az a nagy önzetlen-lelkű, vannak dolgok amiket azért csinálok, hogy nekem jó legyen, nem pedig más boldogsága miatt. persze, előfordul olyan helyzet, hogy nem gondolok magamra, hanem más valakinek akarok örömöt szerezni. és utána én is jobban érzem magam. igen. nagyon jó érzés másnak jót tenni. de nem lehet mindig, mert abba mi magunk megyünk tönkre. néha önzőnek KELL lenni... oké, látszik, hogy ezek egy önző személy gondolatai.

egyébként a napokban nagyon közel került hozzám a nővérem. egyszerűen imádok vele lenni, beszélgetni, még akkor is, ha én csak csendben hallgatom őt. vasárnap megyünk vadasparkba, alig várom. ^^

clouds.

flower day.

ez a mai nap. végre, egyszer sem volt olyan húú, de rossz kedvem. végre minden szünetben tudtam nevetni valamin, úgy tényleg. lehet, ez azért volt mert reggel eldöntöttem, hogy ma jól fogom érezni magam, vagy én nem tudom... de szuper volt. és reggel már emiatt öltöztem virágos cuccokba, virágos ing, világoskék gatya, virágos cipő, és egy virág a hajban. kicsit tavaszos volt, bár ilyen időben ez szinte senkinek sem jutna az eszébe. imáádom az őszt. <3

i like the rain.

annyira imádom amikor esik az eső. nem érdekel, hogy totál elázom, csak sétálni az ázott tornacipőben hazafelé, gondolkodni. annyira hangulatos... és szép. és persze megint megvilágosodtam, bár nem tudom hogy ez most mennyi ideig fog tartani. szóval, rájöttem, hogy tök értelmetlen másoknak mutatni, hogy épp rossz hangulatban vagy, szomorkodni van kedved. mert az emberek akkor szeretnek a környezetedben lenni ha vidám, jókedvű vagy. az emberek nagy része nem szeret egy épp rossz napját megélő társa közelében lenni, ha választhatja helyette a mosolygós, poénos partnerét. és ez érthető is. már amennyire...

i need a boyfriend.

result.

hétvégén nem tudtam mindennel végezni, mára maradt a töri festés, meg az irodalom és töri beadandó már meg van szerkesztve Word-ben, csak le kell írnom... szóval az nem nehéz. de teljesen fel vagyok töltődve, ugyanis végre van eredménye is a sok tanulásnak. ma írtunk bioszból, és ötös lett, és így majd' kiugrottam a bőrömből. ^^ aztán ma még matekból is írtunk, az is tökjól ment, csak egy bizonytalan feladat van, amit félek, hogy elrontottam. viszont ma fizikán a teljesítményem szánalmas volt, szóval már abból is húzni kell... komolyan, téényleg minden tanárnak csakis az ő saját tantárgya létezik. >.< aztán szerdára kell még St-nek is az ajándéka, ami már meg van rajzolva, csak át kell festeni meg rávasalni a táskára a mintát. grr...

free time? oh, please.

megint össze sikerült hoznom egy agyonzsúfolt hétvégét... konkrétan semmire sem lesz időm. szombaton megyek suliba egészségtan modulra fél 1-ig, utána hazajövök leckéket írni, meg kigondolni irodalomból egy krimi alapötletét, valamint megírni a töri kötelezőből a beadandót. remekül hangzik. este ha úgy ítélem meg, hogy megérdemlem, akkor talán nézek pár Chaplin remekművet. váárjunk csak. nem is biztos, hogy belefér, hiszen el kell kezdenem irodalomból a kötelező olvasmányt, ami nem egy kis rövid történet... nyilván. szóval, így néz ki a szombatom, vasárnap pedig délelőtt megyek a sulival futni 3,5 km-t, a délutánom pedig valószínűleg ugyanúgy fog telni mint a szombati. jajj, kell ez nekem?

france.

gondolkodtam ezerrel, és elkezdtem álmodozni. mi lenne, ha elkezdenék francia magántanárhoz járni most, és akkor tudnék többet haladni mint a sulival. mármint biztos sokat segítene. és akkor akár gimi után kimehetnék Franciaországba, és ott kijárhatnám az egyetemet grafológia szakon, és ott élnék. annyira boldog lettem ettől a jövőképtől.
sweet dreams.

mindet szeretem.

i will.

love reading.

mostanában folyton van a kezemben könyv. egyrészt olvasom az önteltség és önámítást, a büszkeség és balítélet folytatását. valamint ma végeztem egy töri kötelezővel, bár az csak egy kicsit hosszabb novella volt. aztán el kell majd kezdeni az abigélt is irodalomra. de én élvezem. többet tuti nem lesz olyan, hogy éppen semmi könyvet nem olvasok. ^^ annyira ki tud kapcsolni, és olyankor csak az a sztori van, és el tudom képzelni az egészet. megnyugtat.

soulmate ♥

ez csak is A-nak szól ♥

maybe in the future...

nah, tegnap voltam fogorvosnál, aztán elküldött kezelés nélkül, mert elvileg már nem oda vagyok regisztrálva, hanem oda, ahova a sulival is járunk... szóval ma elmentem oda is, és véégre kezeltek. nagyon fájt a fogam az elmúlt pár napban, de most már érzem, hogy javulgat. az kicsit gázos, hogy az egyik fogammal durván baj van, és a gyökereivel is gond van, szóval mostanában gyakran meg fogok fordulni a fogorvosnál. de mind1, legalább helyrerakják. 

amikor ültem a székben, figyeltem, hogy mit csinál a fiatal csaj (tök jófej volt), és azon gondolkodtam, hogy miért ne legyek fogorvos? szívesen segítenék másoknak, ráadásul beszéltem erről anyummal is, és mondta, hogy az nagyon jó állás, baromi sokat keresnek. ők is az egyetem után 2 évig gyakorlaton vannak, amiért ráadásul kapnak fizetést(!), igaz nem kapnak olyan sokat mint majd utána. de ha elvégeztek mindent, azt hiszem simán rúgja az 500ezret a havi keresetük. hmm...

-.-

a suliban a nap egész jó volt, összességében tényleg jól éreztem magam. A-val megtudtuk egyik osztálytársunk blogjának a címét, így itthon meg is néztem. de amikor megnéztem az egyik hozzászólást, akkor fuhh, nagyon szarul éreztem magam. egy másik osztálytársunk kommentje volt, és ezt írta: 

"Mindig is voltak parasztok, de speciál V-nek a baráti köréről nem gondoltam volna, hogy eddig süllyednek. Vagy ha nem is ők voltak akkor is, ekkora parasztnak eddig még nem hittem senkit az osztályban."

ez egyértelműen rólunk szól. hihetetlenül tudnak fájni ezek a szavak. tényleg. az egész arról szól, hogy egyik délután szokásunkhoz híven tovább maradtunk, mint a többiek, és már nem is tudom, hogy kicsoda, talán A talált egy levelezést, amelyet az osztálytársunk (akitől a fenti kedves szavak származnak) írt. elolvasta, utána V is elolvasta, majd én egy részletét megnéztem, mert az volt a lényeg. oké, így utólag egyértelműen szemetek voltunk, amiért elolvastuk... de miért nem a szemünkbe mondták a levelezés tulajdonosai, hogy figyeljetek, ezt tényleg nem kellett volna? miért a hátunk mögött kell így beszélni rólunk? juj, a legjobbat ki is hagytam.

"Ők az ofő által szentelt "osztálycégérek", de ez rohattul nem jelenti azt, hogy nekik mindenhez van joguk."

pontpontpont... -.-

befordulva.

ma, amikor hazaértem, még jól éreztem magam. és mivel eldöntöttem, hogy korán megírom a leckéimet, ezért már 4 körül kész voltam mindennel, és utána elkezdtem durván unatkozni... nemtudom, hülyén éreztem magam. olvastam, de sehogy sem volt jó bárhogy fészkelődtem, aztán elindítottam a sims-et, de amikor betöltött inkább kiléptem, mert rájöttem, hogy ahhoz sincs kedvem... végül a gépet is kikapcsoltam, és lepihentem az ágyba. akkor kezdett el elég durván fújni kint a szél, és tök hangos volt, szóval csak forgolódtam. gondolkodtam, aztán nem bírtam tovább, felkeltem, lementem a nappaliba, és leültem anyum mellé tv-t nézni. igazából sehogy sem kötötte le a figyelmemet a műsor, de azért jobb volt ott lenni mint egyedül a szobámba. és hát most itt vagyok, kicsit jobban, és sztem a mai napot majd egy kilenc órás lefekvéssel zárom.

merjünk nagyot álmodni?

ma egy kicsit rendbe szedtem magam, és tökjó volt. ez alatt azt értem, hogy felfrissítettem az mp3-amat, raktam fel rá 22 számot, ezen kívül anyummal meg a bátyámmal megnéztük a Titkos Ablak-ot. én már másodjára láttam, ők viszont először. sztem baromijó film, főleg mert Johnny Depp a főszereplő. sokat chateltem S-sel, és tényleg tökjó volt, küldtünk egymásnak sok számot.

meg aztán L-lel is volt alkalmam társalogni, és elgondolkodtatott. arról beszélgettünk, hogy mik a terveink a jövőre nézve. meséltem neki ugye az én franciaországi álmaimat, hogy csodaszép nyelv, csodaszép ország, és minden álmom ott élni. de belegondolva egyáltalán megéri-e álmodozni? hiszen eltervezzük szépen a jövőt, és ha bármi módosítja, átalakítja, és nem úgy történik minden, hatalmasat eshetünk. ez szerintem olyan, mint hogy aki optimista, és nem jön össze valami, annak nagyon rossz. ellenben a pesszimista az apró dolgoknak is tud örülni. merjünk nagyot álmodni? és ha nem jön össze? attól jobban kell tartani?

busy.

egész héten alig értem rá, bár ez főként az én hibám volt, mivel a lehető legrosszabbul osztottam be az időmet. ez történik, ha túl jó könyvet olvasok. de most fél évig nem lesz ilyen, mivel csak akkor jelenik meg a következő rész. nahát igen, akkor majd megint kb 2 napig csak azzal fogok mászkálni... tegnap egyébként szörnyen éreztem magam, mivel suliból is csak 4 körül estem haza, aztán gondoltam olvasok pár napot a könyvből... na, ebből az lett, hogy este 8-kor pánikba estem, hogy elrepült az idő. na igen, az én formám... szóval röpke egy órát tanultam, fürödtem, majd az ágyban fekve persze még olvastam, hiszen baromi izgiii volt. :D következmény: reggel ötkor kelés, hogy befejezzem a leckéket, és persze kialvatlanság. de nem is értem hogyan, baromi nagy szerencsém volt, ugyanis a rettegett föci dolgozat elmaradt, amire valljuk be nem volt túl sok időm készülni.. a másik rettegett óra az angol volt, mivel oda is doga volt beígérve. ott meglepődtem, elsőnek lettem kész, és kb mindent tudtam. talán figyeltem órán, mert hogy otthon nem sokat készültem, az biztos... 
délután elmentünk a skanzenbe, nem volt olyan rossz, bár én minél inkább próbáltam kivonni magam a feladatok alól, inkább csak nézelődtem. (azért tésztát így is dagasztottam kb fél percig!!) néztem a fiúk, és néhány bátrabb lány favágását, tök ügyik voltak. én inkább nem próbáltam ki. aztán hamar elrepült az ott töltött idő, de még inkább a hazafele tartó buszozás, végig beszélgettünk D-vel. 
na, mostmár tényleg tartani fogom a legkésőbb 10:30-as fekvési időmet (igaz ma már kicsúsztam, de hétvége van, az pedig köztudottan kivétel. :P), mivel mostmár csak a Vámpírnaplók maradt, ami péntekenként lesz feliratosan.
és csak azért is, hogy A boldog legyen: I <3 ARNOOOLD :DD

káros!

bizony, rossz következményei is lehetnek annak, ha egy olyan könyvet olvasunk, amelyet egyszerűen NEM LEHET letenni. (főleg úgy, hogy holnap föci!)

változás kora.

ennyi volt. már a szervezetem sem bírja sokáig, szóval úgy döntöttem, hogy mostantól normálisan fogok élni. ami annyiban lesz más, hogy normális időben 10-10:30kor lefekszem, és kipihent leszek! a másik dolog pedig, hogy észrevettem magamon, hogy elég durván változik a hangulatom. suliban pl első három órában jókedvem van, pörgök, utána történik valami, és leeresztek, meg kicsit "befordulok". és már kicsit nekem is elegem van ebből az ingadozásból. fogalmam sincs miért van ez, talán a hormonok, de akkor is! azon leszek, hogy egész nap jókedvem legyen, tényleg, boldog legyek. és mostantól nem húzhatnak le csak úgy egyszerűen magukkal a dolgok, igenis tartani fogom magam!

bátyám zenekara.

fitten és üdén.

sejtettem, hogy nem lesz mitől félnem. nem is volt. tényleg. nagyszerűen éreztük magunkat V-vel, kár, hogy nem voltunk mégtöbben. egyébként baromijól bírtuk a 6,2 km-es távot, azt hittem többet fogunk sétálgatni, és szinte alig fogunk futni. ennek ellenére, a végén még én töltődtem fel, és amíg V kicsit sétálgatott, és előrekocogtam. persze aztán bevártam, így együtt mentünk át a célon 42perc alatt. sztem szép idő, főleg úgy, hogy még egyikünk sem futott ilyen sokat. a fiúk, S és N 37-re értek be, tehát csak 5 percet vertek ránk, ami lássuk be, tökjó. hiszen N focizik meg kosarazni is jár, szóval azért kicsit nagyobb különbségre számítottam volna. aztán amikor beértünk elvettük a kapott csomagokat, és lefeküdtünk a fűbe. najó, csak én feküdtem konkrétan le, V csak üldögélt mellettem. aztán mivel úgy éreztük, hogy most fittek vagyunk, és akár még egyszer lefutnánk, feltápászkodtunk, és megkerestük Fernengelt (biosztanár, és ő szervezett be minket), aki nem futott, csak fényképezgetett. meg is találtuk, és nagy vigyorral az arcán (nagyon édes volt :D) kérdezgetett minket, hogy na, nagyon kifáradtunk-e, meg dicsért, hogy tökjól bírtuk. gondolom hétfőn majd még bioszon is szól 1-2 szót. mivel V-vel mi ketten képviseltük az egész nyolcadik évfolyamból a lányokat, így igazán büszkén hagyhattuk el a helyszínt.

hey jude.

kicsit félek az estétől, ugyanis 6,2 km-t fogok lefutni... igaz, V-vel fogom teljesíteni a távot, de akkoris. ez egy sulis szakkör, amibe most mi is beléptünk, és indul ezen az éjszakai versenyen. persze helyezésre egyértelműen nem számítok, elvégre sztem max kocogás lesz ebből. és rengeteg ember lesz, szóval remélem azért nem lesz semmi gond. 

az SzJG-nek a harmadik kötetét ma olvastam ki (tegnap kaptam, kicsit rákattantam..), és annyira de annyira várom a következőt! egyszerűen minden érzést ki tud váltani... komolyan, hangosan felnevetek néhány résznél, máskor pedig könnycseppek folynak le az arcomból. hihetetlen. ráadásul ennek pont úgy van vége, hogy amire mindenki kíváncsi az nem derül ki, egyszerűen nem tudjuk meg, hogy most akkor mi is a helyzet... mármint Reni (a főszereplő) nem érti, és ugye ezáltal mi sem. ráadásul Arnold, az egyik általam nagyon kedvelt szereplő (a többiek nem nagyon szeretik,) el fog menni a következő kötet végén, és emiatt is könnybe lábadtak a szemeim...
kívánjatok sok szerencsét a futásra! nem tudom hogy fogom megcsinálni...

in the school.

ma délután is bent maradtunk páran pár órácskát. beszélgettünk, nevettünk, elvoltunk. a fényképezőm is körbejárt, mindenki kattintgatott vele, így természetesen én is. csak hogy lássátok, hogy tudom kezelni a picasa képszerkesztőt mutatok pár képet. :)