maybe the last one.

atyaég, réges régen blogoltam utoljára. lassan itt az év vége, és ahelyett, hogy egyre lazább napok következnének, egyre inkább megszorongatnak minket a tanárok. kémia tz, irodalom tz, nyelvtan doga, ének tz, angol vizsga... legalább föciből meg töriből békén hagynak, ami lássuk be, tulajdonképpen egy fantasztikus dolog. június közepe felé aztán jön majd az erdei suli, ahol már senkit sem érdekel semmilyen tantárgy, és mindenki a küszöbön lévő nyárra fog gondolni.
de addig is még hátra van a végső hajrá kilencedikbe lépés előtt. aztán majd a kilencedik elvileg méég nehezebb lesz. bioszból elkezdjük az embert, töriből elölről kezdünk mindent, föciből vesszük majd a természetföldrajzot, végre valahára elkezdhetem tanulni a franciát, matekból csoportbontás lesz, és még sorolhatnám. de hát ezzel is majd biztos megküzdünk :)
azt viszont nem tudom, hogy a bloggal mi lesz, mert nem csak azért nem írtam mostanában, mert nem fért bele az időmbe, hanem mert kedvem sem sok volt hozzá. aztán kitudja, lehet vége lesz a sulinak, és unalmas napjaimban naponta többször fogok írogatni, még nem tudom. ez még a jövő zenéje ;)

class 12.

holnap ballag el a tizenkettedik évfolyam, ma pedig megtartották a "bolond ballagást". :D nagyon vicces volt, random beállítottak a hatodik óra közepén, és vízipisztollyal lőttek mindenkit. aztán kicsörtettek, és üvöltöztek tovább. oh, meg persze vuvuzeláztak is. :D aztán 6. óra utolsó 5 másodpercében visszaszámoltak jó hangosan. és kicsöngettek, nekik véget ért a tanítás, nekünk pedig egy csütörtöki nap a sok közül. 

egyből arra gondoltam, hogy milyen lesz majd végzősnek lenni, mikor majd mi megyünk be órákra, és őrjöngünk. mikor majd mi ordibálhatjuk, hogy végeee. vagy amikor majd mi vehetünk könnyes búcsút az épülettől, az emberektől. biztos megható lesz. :)

na, de még egyenlőre túl kell élni a holnapi hosszúnak ígérkező ballagást, no meg az elkövetkezendő kb. 4 évet.

just may.

mááájus <3

1,5 hónap maradt.