fallen.

úgy érzem, mintha mostanában valahogy mindenkit ellöknék magamtól. utálom, hogy amikor reggel bemegyek a suliba jókedvem van, ez tart maximum a 3. óráig, és utána valami megváltozik, és lecsökken a hangulatom, idegesíteni kezdenek dolgok. és órák után, vagy amikor hazaérek, megint jól vagyok. ki érti ezt...

hiding.

tulajdonképpen miért is akarok hosszú hajat? talán szimplán azért, mert tetszik. igen, ez elég valószínű indok, de az is megeshet, hogy a puszta védelem miatt. a hosszú haj mögé el lehet rejtőzni, el tudja takarni az arcot. alkalmas az elpirulás leplezésére /szerencsére nem vagyok pirulós fajta/, ráadásul az unalmasabb percekre nagyszerű elfoglaltságot jelent a fonogatása vagy a csavargatása. 

valószínűbb, hogy én inkább a védelmező tulajdonsága miatt szerettem bele a hosszú hajba. reggel észrevettem, hogy sajnos olyan rossz szokásom van sétálás közben, hogy a földet pásztázom, csak akkor nézek fel ha valaki közeledik, de akkor is csak maximum néhány pillanatig. és ez rettentően zavar. miért sütöm le folyton a szememet? miért vagyok képtelen határozottan, előre nézve járni? egyszerűen nem megy.

storm.

csak állsz és nézel magad elé. nem érdekel, ha bőrig ázol, nem érdekel hogy mindjárt megfagysz. csak nézed a távolodó lépteit, és azon gondolkozol, hogy mégis hol rontottad el. mit tettél, amit nem kellett volna, és mit nem tettél, amit meg kellett volna tenned. csak nézed ahogy elnyeli a köd távolodó alakját, de képtelen vagy felfogni, mi jön majd ezután. egyre hevesebben zuhog az eső, de te kitartóan hagyod, hadd gördüljenek végig az esőcseppek az arcodon. hideg van. fájdalmat nem érzel, talán túl sokat éreztél már az elmúlt időszakban. az alak már eltűnt a távolban, de te nem tudsz megmozdulni, mintha egy részedet vesztetted volna el. most kell sírni, most kell zokogni, tombolni, hiszen az eső úgyis elmos minden könnycseppet, senki sem veszi észre. de nem, nem tudsz sírni, csak nézed. egy hatalmas űr maradt benned, amivel nem tudsz mit kezdeni. mégis mivel tölthetnéd ki? a vihar lassan kezd csendesedni, a nap néhány sugara kitörni látszik a fekete felhők közül. Ezzel együtt te is kezdesz megnyugodni. látszólag...

typical.

tipikus, hogy pont a szülinapomon meg a névnapomon kapok el valami hülye betegséget. az évben ha háromszor beteg leszek, az már sok. de én most persze az vagyok... pff... 

no meg arról nem is írtam, hogy csütörtökön megnéztük a bátyámmal meg a nővéremmel a breaking dawn-t. ez lett a kedvenc részem az eddigiekből. tökjól megoldották a jeleneteket, én előtte kicsit aggódtam amiatt, hogy az átváltozást hogy csinálják majd meg, de végül is szuper lett. és ami még érdekes, hogy fiúk is megnézhetik. oké, van egy-két pillanat, amit csak lányoknak ajánlok, de összességében ki fogják bírni az ellenkező neműek. 

hey girl!

nagyon nagyon köszönöm azoknak akik felköszöntöttek *-* nem is tudjátok mennyire jól esik. az év egyik legszebb napja, egyértelműen.

influence.

ha az ember tartozik egy közösségbe, akkor miért vakul el teljesen? nem veszi észre ha a közösség átformálja. egyszerűen elveszik az egyénisége. ha volt egyáltalán... vagy ő maga alkalmazkodik, mert nem akarja, hogy kiközösítsék. mert nem tartozik máshová. csak az van neki... és ezért feladja a személyiségét, feladja saját magát, csak azért hogy tartozzon valahová. hogy őt is emberszámba vegyék. és mi lesz a vége? egyszer úgyis felbomlik az a közösség, és akkor cseszheted. nem ér semmit. de legalább amíg tartott jó volt, és tartozott valahová. valami jóba.. legalábbis ő így látja.
igen, talán rájöttetek, hogy a hullám című film/regény alapján íródott a mai bejegyzésem.

oui

na, most a tanulásra fogok ráállni, és megmutatni, hogy tudok sorozatban jó jegyeket szerezni. év eleje óta becsúszott pár gyengébb jegy, amikre egyáltalán nem vagyok büszke, de most igen is feljebb tornázom az átlagomat, és megcsinálom!

geráppáá.

azta, már most sötét van odakint... ez azért elég durva. és még hol van december meg a január... egész héten a nővéremmel voltam összenőve, sokat hülyéskedtünk, mindenhova elkísértük egymást. nagyon jó volt, de mostantól december végéig megint hajtás van, nulla szabadidővel. de aztán majd kárpótol a meseszép karácsony, mert tudom, idén tényleg szép lesz. még ha nem is fehér, de szép! 

megcsinálom valamikor amikor lesz időm, talán téli szünetben a szobámat szépre, átalakítgatom, mert kell két domináló szín. mert most nincsen semmi, ami tényleg így felülemelkedő szín lenne, de mindig is akartam, szóval... 

teljen már le a hátralévő 45 nap!!

bonjour novembre.

az április mindig vidáman kezdődik a bolondok napja miatt, a november pedig mindig szomorú a halottak napja által. ez a hónap rendelkezik a legszebb tulajdonságokkal, a gyakori esők, a fák lombhullatása, mindenhol színes levelek pihennek - mindez elbűvölővé teszi a novembert. jobban szeretem azt, ahogy az ősz átvált a télre, mint amikor a tavasz közeledtével a fák újra lombot növesztenek. 

so i <3 autumn.