free time? oh, please.

megint össze sikerült hoznom egy agyonzsúfolt hétvégét... konkrétan semmire sem lesz időm. szombaton megyek suliba egészségtan modulra fél 1-ig, utána hazajövök leckéket írni, meg kigondolni irodalomból egy krimi alapötletét, valamint megírni a töri kötelezőből a beadandót. remekül hangzik. este ha úgy ítélem meg, hogy megérdemlem, akkor talán nézek pár Chaplin remekművet. váárjunk csak. nem is biztos, hogy belefér, hiszen el kell kezdenem irodalomból a kötelező olvasmányt, ami nem egy kis rövid történet... nyilván. szóval, így néz ki a szombatom, vasárnap pedig délelőtt megyek a sulival futni 3,5 km-t, a délutánom pedig valószínűleg ugyanúgy fog telni mint a szombati. jajj, kell ez nekem?

france.

gondolkodtam ezerrel, és elkezdtem álmodozni. mi lenne, ha elkezdenék francia magántanárhoz járni most, és akkor tudnék többet haladni mint a sulival. mármint biztos sokat segítene. és akkor akár gimi után kimehetnék Franciaországba, és ott kijárhatnám az egyetemet grafológia szakon, és ott élnék. annyira boldog lettem ettől a jövőképtől.
sweet dreams.

mindet szeretem.

i will.

love reading.

mostanában folyton van a kezemben könyv. egyrészt olvasom az önteltség és önámítást, a büszkeség és balítélet folytatását. valamint ma végeztem egy töri kötelezővel, bár az csak egy kicsit hosszabb novella volt. aztán el kell majd kezdeni az abigélt is irodalomra. de én élvezem. többet tuti nem lesz olyan, hogy éppen semmi könyvet nem olvasok. ^^ annyira ki tud kapcsolni, és olyankor csak az a sztori van, és el tudom képzelni az egészet. megnyugtat.

soulmate ♥

ez csak is A-nak szól ♥

maybe in the future...

nah, tegnap voltam fogorvosnál, aztán elküldött kezelés nélkül, mert elvileg már nem oda vagyok regisztrálva, hanem oda, ahova a sulival is járunk... szóval ma elmentem oda is, és véégre kezeltek. nagyon fájt a fogam az elmúlt pár napban, de most már érzem, hogy javulgat. az kicsit gázos, hogy az egyik fogammal durván baj van, és a gyökereivel is gond van, szóval mostanában gyakran meg fogok fordulni a fogorvosnál. de mind1, legalább helyrerakják. 

amikor ültem a székben, figyeltem, hogy mit csinál a fiatal csaj (tök jófej volt), és azon gondolkodtam, hogy miért ne legyek fogorvos? szívesen segítenék másoknak, ráadásul beszéltem erről anyummal is, és mondta, hogy az nagyon jó állás, baromi sokat keresnek. ők is az egyetem után 2 évig gyakorlaton vannak, amiért ráadásul kapnak fizetést(!), igaz nem kapnak olyan sokat mint majd utána. de ha elvégeztek mindent, azt hiszem simán rúgja az 500ezret a havi keresetük. hmm...

-.-

a suliban a nap egész jó volt, összességében tényleg jól éreztem magam. A-val megtudtuk egyik osztálytársunk blogjának a címét, így itthon meg is néztem. de amikor megnéztem az egyik hozzászólást, akkor fuhh, nagyon szarul éreztem magam. egy másik osztálytársunk kommentje volt, és ezt írta: 

"Mindig is voltak parasztok, de speciál V-nek a baráti köréről nem gondoltam volna, hogy eddig süllyednek. Vagy ha nem is ők voltak akkor is, ekkora parasztnak eddig még nem hittem senkit az osztályban."

ez egyértelműen rólunk szól. hihetetlenül tudnak fájni ezek a szavak. tényleg. az egész arról szól, hogy egyik délután szokásunkhoz híven tovább maradtunk, mint a többiek, és már nem is tudom, hogy kicsoda, talán A talált egy levelezést, amelyet az osztálytársunk (akitől a fenti kedves szavak származnak) írt. elolvasta, utána V is elolvasta, majd én egy részletét megnéztem, mert az volt a lényeg. oké, így utólag egyértelműen szemetek voltunk, amiért elolvastuk... de miért nem a szemünkbe mondták a levelezés tulajdonosai, hogy figyeljetek, ezt tényleg nem kellett volna? miért a hátunk mögött kell így beszélni rólunk? juj, a legjobbat ki is hagytam.

"Ők az ofő által szentelt "osztálycégérek", de ez rohattul nem jelenti azt, hogy nekik mindenhez van joguk."

pontpontpont... -.-

befordulva.

ma, amikor hazaértem, még jól éreztem magam. és mivel eldöntöttem, hogy korán megírom a leckéimet, ezért már 4 körül kész voltam mindennel, és utána elkezdtem durván unatkozni... nemtudom, hülyén éreztem magam. olvastam, de sehogy sem volt jó bárhogy fészkelődtem, aztán elindítottam a sims-et, de amikor betöltött inkább kiléptem, mert rájöttem, hogy ahhoz sincs kedvem... végül a gépet is kikapcsoltam, és lepihentem az ágyba. akkor kezdett el elég durván fújni kint a szél, és tök hangos volt, szóval csak forgolódtam. gondolkodtam, aztán nem bírtam tovább, felkeltem, lementem a nappaliba, és leültem anyum mellé tv-t nézni. igazából sehogy sem kötötte le a figyelmemet a műsor, de azért jobb volt ott lenni mint egyedül a szobámba. és hát most itt vagyok, kicsit jobban, és sztem a mai napot majd egy kilenc órás lefekvéssel zárom.

merjünk nagyot álmodni?

ma egy kicsit rendbe szedtem magam, és tökjó volt. ez alatt azt értem, hogy felfrissítettem az mp3-amat, raktam fel rá 22 számot, ezen kívül anyummal meg a bátyámmal megnéztük a Titkos Ablak-ot. én már másodjára láttam, ők viszont először. sztem baromijó film, főleg mert Johnny Depp a főszereplő. sokat chateltem S-sel, és tényleg tökjó volt, küldtünk egymásnak sok számot.

meg aztán L-lel is volt alkalmam társalogni, és elgondolkodtatott. arról beszélgettünk, hogy mik a terveink a jövőre nézve. meséltem neki ugye az én franciaországi álmaimat, hogy csodaszép nyelv, csodaszép ország, és minden álmom ott élni. de belegondolva egyáltalán megéri-e álmodozni? hiszen eltervezzük szépen a jövőt, és ha bármi módosítja, átalakítja, és nem úgy történik minden, hatalmasat eshetünk. ez szerintem olyan, mint hogy aki optimista, és nem jön össze valami, annak nagyon rossz. ellenben a pesszimista az apró dolgoknak is tud örülni. merjünk nagyot álmodni? és ha nem jön össze? attól jobban kell tartani?

busy.

egész héten alig értem rá, bár ez főként az én hibám volt, mivel a lehető legrosszabbul osztottam be az időmet. ez történik, ha túl jó könyvet olvasok. de most fél évig nem lesz ilyen, mivel csak akkor jelenik meg a következő rész. nahát igen, akkor majd megint kb 2 napig csak azzal fogok mászkálni... tegnap egyébként szörnyen éreztem magam, mivel suliból is csak 4 körül estem haza, aztán gondoltam olvasok pár napot a könyvből... na, ebből az lett, hogy este 8-kor pánikba estem, hogy elrepült az idő. na igen, az én formám... szóval röpke egy órát tanultam, fürödtem, majd az ágyban fekve persze még olvastam, hiszen baromi izgiii volt. :D következmény: reggel ötkor kelés, hogy befejezzem a leckéket, és persze kialvatlanság. de nem is értem hogyan, baromi nagy szerencsém volt, ugyanis a rettegett föci dolgozat elmaradt, amire valljuk be nem volt túl sok időm készülni.. a másik rettegett óra az angol volt, mivel oda is doga volt beígérve. ott meglepődtem, elsőnek lettem kész, és kb mindent tudtam. talán figyeltem órán, mert hogy otthon nem sokat készültem, az biztos... 
délután elmentünk a skanzenbe, nem volt olyan rossz, bár én minél inkább próbáltam kivonni magam a feladatok alól, inkább csak nézelődtem. (azért tésztát így is dagasztottam kb fél percig!!) néztem a fiúk, és néhány bátrabb lány favágását, tök ügyik voltak. én inkább nem próbáltam ki. aztán hamar elrepült az ott töltött idő, de még inkább a hazafele tartó buszozás, végig beszélgettünk D-vel. 
na, mostmár tényleg tartani fogom a legkésőbb 10:30-as fekvési időmet (igaz ma már kicsúsztam, de hétvége van, az pedig köztudottan kivétel. :P), mivel mostmár csak a Vámpírnaplók maradt, ami péntekenként lesz feliratosan.
és csak azért is, hogy A boldog legyen: I <3 ARNOOOLD :DD

káros!

bizony, rossz következményei is lehetnek annak, ha egy olyan könyvet olvasunk, amelyet egyszerűen NEM LEHET letenni. (főleg úgy, hogy holnap föci!)

változás kora.

ennyi volt. már a szervezetem sem bírja sokáig, szóval úgy döntöttem, hogy mostantól normálisan fogok élni. ami annyiban lesz más, hogy normális időben 10-10:30kor lefekszem, és kipihent leszek! a másik dolog pedig, hogy észrevettem magamon, hogy elég durván változik a hangulatom. suliban pl első három órában jókedvem van, pörgök, utána történik valami, és leeresztek, meg kicsit "befordulok". és már kicsit nekem is elegem van ebből az ingadozásból. fogalmam sincs miért van ez, talán a hormonok, de akkor is! azon leszek, hogy egész nap jókedvem legyen, tényleg, boldog legyek. és mostantól nem húzhatnak le csak úgy egyszerűen magukkal a dolgok, igenis tartani fogom magam!

bátyám zenekara.

fitten és üdén.

sejtettem, hogy nem lesz mitől félnem. nem is volt. tényleg. nagyszerűen éreztük magunkat V-vel, kár, hogy nem voltunk mégtöbben. egyébként baromijól bírtuk a 6,2 km-es távot, azt hittem többet fogunk sétálgatni, és szinte alig fogunk futni. ennek ellenére, a végén még én töltődtem fel, és amíg V kicsit sétálgatott, és előrekocogtam. persze aztán bevártam, így együtt mentünk át a célon 42perc alatt. sztem szép idő, főleg úgy, hogy még egyikünk sem futott ilyen sokat. a fiúk, S és N 37-re értek be, tehát csak 5 percet vertek ránk, ami lássuk be, tökjó. hiszen N focizik meg kosarazni is jár, szóval azért kicsit nagyobb különbségre számítottam volna. aztán amikor beértünk elvettük a kapott csomagokat, és lefeküdtünk a fűbe. najó, csak én feküdtem konkrétan le, V csak üldögélt mellettem. aztán mivel úgy éreztük, hogy most fittek vagyunk, és akár még egyszer lefutnánk, feltápászkodtunk, és megkerestük Fernengelt (biosztanár, és ő szervezett be minket), aki nem futott, csak fényképezgetett. meg is találtuk, és nagy vigyorral az arcán (nagyon édes volt :D) kérdezgetett minket, hogy na, nagyon kifáradtunk-e, meg dicsért, hogy tökjól bírtuk. gondolom hétfőn majd még bioszon is szól 1-2 szót. mivel V-vel mi ketten képviseltük az egész nyolcadik évfolyamból a lányokat, így igazán büszkén hagyhattuk el a helyszínt.

hey jude.

kicsit félek az estétől, ugyanis 6,2 km-t fogok lefutni... igaz, V-vel fogom teljesíteni a távot, de akkoris. ez egy sulis szakkör, amibe most mi is beléptünk, és indul ezen az éjszakai versenyen. persze helyezésre egyértelműen nem számítok, elvégre sztem max kocogás lesz ebből. és rengeteg ember lesz, szóval remélem azért nem lesz semmi gond. 

az SzJG-nek a harmadik kötetét ma olvastam ki (tegnap kaptam, kicsit rákattantam..), és annyira de annyira várom a következőt! egyszerűen minden érzést ki tud váltani... komolyan, hangosan felnevetek néhány résznél, máskor pedig könnycseppek folynak le az arcomból. hihetetlen. ráadásul ennek pont úgy van vége, hogy amire mindenki kíváncsi az nem derül ki, egyszerűen nem tudjuk meg, hogy most akkor mi is a helyzet... mármint Reni (a főszereplő) nem érti, és ugye ezáltal mi sem. ráadásul Arnold, az egyik általam nagyon kedvelt szereplő (a többiek nem nagyon szeretik,) el fog menni a következő kötet végén, és emiatt is könnybe lábadtak a szemeim...
kívánjatok sok szerencsét a futásra! nem tudom hogy fogom megcsinálni...

in the school.

ma délután is bent maradtunk páran pár órácskát. beszélgettünk, nevettünk, elvoltunk. a fényképezőm is körbejárt, mindenki kattintgatott vele, így természetesen én is. csak hogy lássátok, hogy tudom kezelni a picasa képszerkesztőt mutatok pár képet. :)

a nap dala.

hey boys!

egyszerűen imádom, hogy S-sel (aki ugye a legjobb fiúbarátom,) tényleg mindenről tudunk beszélni, és már annyira megszokott és természetes, hogy ott van velünk, lányokkal. az elején a többi fiú kissé (vagy nem is annyira kissé) irigykedve nézte, de ma már egyértelmű, hogy mellettünk van. néha U is velünk van, bár ő ritkábban... 

A tud rólam a legtöbbet, és vele beszélek meg mindent. ez csak természetes, elvégre mégiscsak ő a legjobb barátnőm. de tényleg. utána még sokat szoktam V-vel is beszélgetni, de általában ezek inkább róla szólnak. szóval úgy érzem, hogy a legjobb barátnőm után S tud rólam a legtöbbet. úgy érzem, ez így tökéletes.

so?

sweet dreams...

hajnali ötkor kelés. hogy miért? azért, mert bátyám bejött, leült az ágyam mellé. kérdeztem mi történt, mert nagyon zaklatott volt. az volt a válasz, hogy rosszat álmodott, és ne haragudjak, de muszáj valaki élő mellett lennie. persze én kipattantam az ágyból, és már mentünk is a konyhába teázni és reggelizni. részletesen elmesélt mindent, majd megpróbáltuk kitalálni miért álmodhatott rosszat, és mit is jelenthetnek az egyes részek. ezután, ő már kicsit nyugodtabban ment lezuhanyozni, én pedig zaklatottabban tértem vissza a szobámba. 

jól indul a nap... még jó, hogy én nemhogy rosszat álmodni, de álmodni is alig szoktam.

sweety sunday.

nemsokára kész az ebéd, utána pedig megírom a leckéimet. igaz ugyan, hogy csak pár tárgyból kaptunk házit, de azokból elég sokat.. meg apukámat is megkérem, hogy matekozzunk, mert órán semmit nem értettem, és év elején lemaradni már rossz. 

holnap megkapom az SzJG következő részét, már alig várom, hogy elkezdhessem. 

+ szept. 16. ->Vampire Diaries <3

SzJG.

nos, kiolvastam a Szent Johanna gimi elő részét. nem alaptalanul dicsérte A is és St is... baromijó könyv. :D vicces, mert csütörtökön kaptam meg, akkor csak a 3. napig jutottam el, de aztán tegnap délután, ma pedig egész nap elmerültem benne. tényleg, azzal járkáltam a házban, hol lefeküdtem vele a kanapéra és ott olvastam, hol gépezés közben. hétfőn pedig majd St hozza a part 2-őt, szóval már alig várom. 
a holnapi napom pedig a leckeírás jegyében fog telni, mivel irodalomból jó sokat kaptunk, ahogyan angolból is... kezdésként rögtön angolból kell írni egy 150 szavas fogalmazást. yeah...
xoxo

why??

nem értem magamat... eldöntöttem, hogy többet nem beszélek L-lel, mert már unalmas, hogy folyton ott lyukadunk ki, hogy panaszkodik, én pedig őt ápolom. aztán korábban rámírt, és azért belementem a beszélgetésbe. végülis most tök jófej volt, meg minden, nem csak róla beszéltünk. de most megint ott tartunk, hogy ő bizonytalan, meg minden. ááá, nemigaz. mindig megfogadom, hogy nem érdekel, nem fogok többet belemenni. de aztán mindig sikerül belebonyolódni. miért van ez??

hehe.

mi igazán nagy szerénység? az, hogy a haboskeksz helyett egy másik blog (hattyubebi) jelenik meg a címsorban, ha beírom a h-betűt. ezek szerint többet néztem az ő oldalát, mint a sajátomat. hát igen, önzetlenségem határtalan... :D

started.

minden nagyon jól alakult, reggel oda is adtam A-nak az ajándékát, és úgy láttam tetszett neki, szóval pirospont. :D az egyik osztálytársunk elment a 8a-ba, és jött a helyére egy eléggé hallgatag fiú. hát, nagyon nem változott általa az osztály, az biztos. én meg vállaltam, hogy leszek zölDÖK-ös képviselő, szóval most fontos személy lettem.. :D
A-val pedig eldöntöttük, hogy majd fogunk röpire járni, és lehet majd St is tud velünk jönni. ^^

magyar órán leckét is kaptunk hétfőre. szuper... 
összességében egész jó napocska volt, azokkal lehettem akiket szeretek, és csak ez számít.
xoxo