move on, dude.

meg kell tudnom, hogy most mi a fene van B-vel... most komolyan jeleket ad, vagy csak én látok sokat az egészbe?! fogalmam sincs. mindenesetre jóban akarok vele lenni. kitudja mit hoz a jövő, mi lesz az egészből. összeszedem magam, és jófej leszek vele, meglátjuk hogy fog alakulni.
hajráá!

工 ❤ ㄚ◯∪

kryptonite.

fuhh, magyarországi városokról kellett kis névjegykártyákat készíteni föcire, a legfontosabb információkkal ellátva. persze kb. mindenki wikipédiáról nézte le a dolgokat, köztük jómagam is. azért fárasztó... meg úgy magában kemény ez a hét (még koránt sincs vége!), pláne a jövőhét, még belegondolni is fájdalmas, hogy mi lesz... megpróbálom a hétvégén megcsinálni a dolgaim egy részét, hogy ne kelljen annyi mindent hagyni a hétköznapokra. huhh...
sűrű napok, hiányoztatok.
unalmas hétköznapok, a barátokkal kiszínezve. erről jut eszembe, ez csak A-nak szól: V nem akar beférkőzni közénk, mert nem hagyom/hagyjuk!! :D

only one day.

najó, tényleg szívás volt ez az 1 napos hétvége.. mármint azt még el is lehetett viselni, hogy szombaton suli volt, de hogy utána egy nap alatt összehozni minden leckét. pff. ráadásul még én okos, a tesóimmal is elmentem margitszigetre, szóval a végén tényleg alig maradt időm. most fejeztem be a biosz ppt-m elkészítését, nem is lett olyan rossz:D de még mindig maradt teendőm, holnap meg kell csinálnom egy A/4-es plakátot irodalomra, föcire kis névjegykártyákat városokról, plusz tanulni, mert pénteken doga lesz, az osztályfőnököm meg kért beadandót egy gyerekkori emlékről, képpel együtt. még azt is ki kéne találnom... jaj, csütörtökön meg még angol tz-t is írunk, bár arra csak a szavakat kell tudni. az nem sok. huhh, legyen péntek 6. óra...

raise your glass.

mostanában baromi jó napjaim vannak. A-val szuperül kijövünk, a többiek pedig szimplán nem érdekelnek :D holnap megyek fodrászhoz, bár nagy változás nem lesz, csak a végéből lesz vágva egy kicsi, és tépettre csinálom. 
amúgy most a suli is egész jól megy, még amiatt sem vagyok kiakadva, hogy csak egynapos lesz a hétvége. van ez így, egy évben egyszer-kétszer még ezt is el lehet viselni. 

by the way.

jaj, hiányoznak már a barátosnéim. holnap végre találkozom velük. :D érződik szerencsére a tavasz a hangulatomon. és napsütés ezerrel. víííí. ^^ jó idő van, és a suliból sincs már olyan sok hátra. najó, persze néha még rámjön a depi, meg a mindenki jobb nálam-kedv, de ilyenkor próbálom magam minél előbb túltenni rajta. ;)      néha még össze is jön..

long journey.

ma voltam nagymamámnál Nagykanizsán. összesen hat órát ülni egy távolsági buszon (oda-vissza) roppant kényelmetlen. apukámmal osztoztunk a fülhallgatóján, úgyhogy legalább zenéket tudtunk hallgatni. reggel (miket beszélek, hajnali 6-kor, szünetben!!), elraktam a Hova megyünk, papa? című rendkívül vékonyka könyvet. azt hittem, hogy majd az oda-vissza úton, szép lassan kiolvasom. ennek ellenére az történt, hogy elkezdtem olvasni amikor elindult a busz Budapestről, és rá másfél órára már végeztem is vele. apukám a mellettem lévő ülésben folyton nézegette a könyvet, szóval miután kiolvastam átadtam neki. a háromnegyedét elolvasta, majd abbahagyta, hogy visszafelé be tudja fejezni. amúgy a könyv nem lett ugyan a kedvencem, de azért egyszer megéri elolvasni. megrázó és megható, ha itthon a szobámban olvasom, egész biztos 1-2 résznél megkönnyeztem volna. na, de akit érdekel az olvassa el, abszolút rövid, 1-2 oldalas gondolatokból áll össze az egész könyv, max. 120 oldalas.
aztán apukámmal még beszélgettünk arról, hogy gondolt arra, hogy ha megy majd ki dolgozni Amerikába (majdnem minden évben megy, egy kint élő barátjához), akkor szívesen elvinne engem 1-1,5 hónapra. én pedig szívesen vele mennék. fúú, nagyon király lenne, az biztos. persze nyáron lenne a legjobb, július környékén. majd meglássuk. ;)

nothing to kill or die for.

úgy érzem, nagy változásoknak nézek elébe, és ennek pozitív kimenetele lesz. legalább is nagyon remélem. bátyámmal már lerendeztem, hogy csütörtökön (igen, márc. 15-én) megyünk reggel futni, pénteken valószínűleg apummal teszek látogatást nagymamámhoz, szombat-vasárnap meg punnyadhatok itthon. mindenesetre, most megyek és rajzolgatok (nem új hobbi, csak holnap le kell adni a mappát...)

baah.

fúú, hányingerem van, és egyébként is alig ettem ma valamit. plusz, még a hasam is fáj, szóval nincs is kedvem enni. és így nem lehet tanulniiiiii. ma minden probléma :D

so true.

turn it off.

ez a nap.. nem volt semmi :D
törin új kistanár (ennyit arról, hogy nem lesz idén több kistanár töriből...), nekem szimpi volt a nő, eddig abszolút ő volt a legjobb. irodalmon normális óra, semmi extra. aztán jött a kémia tz, ami nekem tökjól sikerült, büszke is voltam (najó, bevallom, 1-2 dolgot lenéztem V-ről, de nem sokat). mindezek után még egy kémia, amin elvileg filmet néztünk volna, amit kb a feléig meg is tettünk, de utána nem töltött tovább, így helyette kísérleteztünk. ötödik óránk angol volt, szokás szerint imádtam, pörgős volt, és jól szórakoztunk.
naa, és ezek után jött a nap fénypontja, a tesióóra. bevezetőnek annyit, hogy drága osztálytársam már eleve feldúlva érkezett meg az órára, és erre már csak egy kis szikra kellett. 
no, de mi is történt? nagy vonalakban annyi, hogy elkezdett veszekedni a tesitanárral, azért mert az udvar helyett inkább a (meleg) pincében tesiztünk, aztán majdnem kiküldte a tanár őt óráról, de akkor észrevette, hogy rágózik, rászólt hogy azonnal köpje ki, de a lány ezt elmulasztotta. fúú, na ekkor a tanárnak még tényleg elege volt (jogosan..) és az egésznek az lett a vége, hogy az órát a tesiterem előtt töltötte drága osztálytársam, óra után pedig vagy az ofőhöz, vagy az igazgatóhoz látogatott a tanárral. végül nem tudom melyik lett.
éés, még mindig nem volt vége a napnak. öltözés után még bent kellett maradni, mert elvileg az osztály csinálja (megint -.-) a március 15-ei előadást. egy osztálytársam nem ért rá hatodik óra után, ezért odament szólni, aminek persze sértődés lett a vége. mindenki elkezdte venni a kabátját, hogy na, akkor go haza, erre üzent a tanár, hogy aki részt akar venni az előadásban az maradjon. így alakult, hogy a folyosón bujkálva mentünk, nehogy észrevegyen minket az ofő, majd a lépcsőn futottunk A-val, hogy minél előbb kiérjünk az iskola területéről. 
húú, holnap ennek tuti lesz visszhangja...

:)

good job bro!

move.

milyen erős az, aki fel tud állni, és csak úgy továbblépni.

Le fabuleux destin d'Amélie Poulain.

nővérem ma rávett, hogy alvás helyett nézzem meg vele az Amelie csodálatot élete-t. az biztos, hogy életem egyik (ha nem) legjobb filmje volt. bár szerintem ez olyan film, ami van akit elvarázsol, és teljesen magával ragad, de van akinek abszolút nem jön be. szerencsére én az előbbibe tartozom.

máárcius <3