long journey.

ma voltam nagymamámnál Nagykanizsán. összesen hat órát ülni egy távolsági buszon (oda-vissza) roppant kényelmetlen. apukámmal osztoztunk a fülhallgatóján, úgyhogy legalább zenéket tudtunk hallgatni. reggel (miket beszélek, hajnali 6-kor, szünetben!!), elraktam a Hova megyünk, papa? című rendkívül vékonyka könyvet. azt hittem, hogy majd az oda-vissza úton, szép lassan kiolvasom. ennek ellenére az történt, hogy elkezdtem olvasni amikor elindult a busz Budapestről, és rá másfél órára már végeztem is vele. apukám a mellettem lévő ülésben folyton nézegette a könyvet, szóval miután kiolvastam átadtam neki. a háromnegyedét elolvasta, majd abbahagyta, hogy visszafelé be tudja fejezni. amúgy a könyv nem lett ugyan a kedvencem, de azért egyszer megéri elolvasni. megrázó és megható, ha itthon a szobámban olvasom, egész biztos 1-2 résznél megkönnyeztem volna. na, de akit érdekel az olvassa el, abszolút rövid, 1-2 oldalas gondolatokból áll össze az egész könyv, max. 120 oldalas.
aztán apukámmal még beszélgettünk arról, hogy gondolt arra, hogy ha megy majd ki dolgozni Amerikába (majdnem minden évben megy, egy kint élő barátjához), akkor szívesen elvinne engem 1-1,5 hónapra. én pedig szívesen vele mennék. fúú, nagyon király lenne, az biztos. persze nyáron lenne a legjobb, július környékén. majd meglássuk. ;)