happy new year.

és idáig is eljutottunk, ebben az évben ez lesz az utolsó bejegyzésem.több mint 6 hónapja indítottam a blogot, már nem is tudom milyen céllal vagy szándékkal. de annyira megszerettem blogolni, még ha mostanában nincs is r sok időm. na, megyek is, legyen mindenkinek csodaszép szilvesztere és fantasztikus éve!

the last day.

igeen, végre közel van már 2011 vége, és egy új év kezdete. jeee. fel vagyok pörögve. ^^ már tervezgetem az újévi fogadalmam bár még nem jutottam semmire. na, azért éjfélig még van idő kigondolni valamit. 

egyszer én fogok itt pózolni ;)

overrated.

így reggeli megvilágosodásként kijelenthetem, hogy a szerelem rohadtul túl van értékelve. hogy honnan jött a megvilágosodás, azt nem tudom. de rájöttem, hogy a szerelem csak egy erősebb fajtája a barátságnak. van fiú és lány barátság, nagyon is van. csak a mértékét kell meghatározni, hogy engedjük, hogy erős legyen, és akkor az már "szerelem", vagy hagyjuk barátságban az egészet, és akkor nem lesz vége, akkor az tarthat örökké. mindenki a szerelemre vágyik, mindenki azt akarja. nem mondom, néha tényleg jó szerelmesnek lenni (bár én még nem próbáltam), de szerintem olyan, mint amikor valaki iszik, és berúg. akkor jól érzi magát, azt hiszi övé az egész világ, és minden szuper. ez a "szerelem". de utána jön a józanodás, amikor ugyan már nem érzed magad olyan fantasztikusan jól, de azért még jól vagy. ez az, amikor a szerelem átvált egyfajta barátságba egy férfi és egy nő között, és ez bírja sokáig. szerintem ilyen egy tényleg tartós kapcsolat.
egyébként jó volt S-nél lenni, az egyik fiú barátomnál. elvoltunk, beszélgettünk, mutatott ijesztő játékokat a gépén, amin végül is csak röhögni tudtunk, meg filmeztünk is. 
most pedig a szilveszterről... alig várom, szerintem nagyon jó lesz, ráadásul meghívtuk E-t, aki örömmel fogadta hívásunkat. mivel csak lányok leszünk, ezért úgy tudom elképzelni, hogy megy a zene, mi pedig ülünk egy körben és vagy beszélünk, vagy játszunk, vagy mindkettő.

?

hmm, érdekes két napnak nézünk elébe.

decided.

nővéremmel hajnali kettőig beszélgettem és annyira igazat adok neki. a téma ugyanis az volt, hogy egy nőnek emelt fővel, a lehető leghatározottabban kell mennie az utcán. mert hogyha valaki lehajtott fejjel megy, vagy úgy, hogy nem néz a szemben jövő emberekre, kerüli a tekinteteket, akkor a lehető legkönnyebb célpont. hogy kinek? ohohóó, az utca ilyen szempontból egy kiállítás. egy átlagos napon egy forgalmasabb utcán elmegyünk őrültek, tolvajok, pedofilok, Isten ments, gyilkosok mellett. és mi erről mit sem tudunk. 
és hogy lehet az ellen védekezni ha valaki leszólít? hmm, nővérem adott néhány tanácsot, kitudja, talán meg is fogadom őket. szóval, alapvető dolog, hogy sosem szabad megállni. ha valaki megszólít tovább kell sétálni, ha pedig követ, akkor kezdődnek a nehezebb dolgok. ha szerencséd van, és könnyen le lehet rázni, akkor csak rövid, tömör, elutasító válaszokat kell adni, a lehető leghatározottabb módon. ez azért a ritkább eset, mert az valószínűbb hogy ezek után is követni fog és még tovább próbál veled beszélni. az a legrosszabb, hogyha belemész és elkezdesz mondatokban beszélni. ezt nem szabad. mutatni kell, hogy te sietsz és egyáltalán nem érdekel amit mond. 
nővérem mondott egy olyan dolgot is, amivel azonnal le lehet rázni egy tapadó férfit. mégpedig azzal, hogyha megállsz, bele nézel a szemébe (nagyon fontos!), és utána elkezdesz sikítozni vagy úgy teszel, mintha valami roham jött volna rád. ez azért válik be, mert erre nincs felkészülve egyáltalán a leszólító személy, és biztosan ott hagy, mert nem tud veled mit kezdeni, és inkább elmenekül. meglehet, hogy utána a körülötted lévő emberek kissé őrültnek fognak nézni, viszont fontosabb az, hogy te épségben elmenj. többé úgysem fogod látni ezeket az embereket.
a lényeg az, hogy mindenképp határozottnak kell lenni, nem szabad hagyni, hogy megérezzék rajtad a meglepettséget és az adrenalint, ami elönt.

merry christmas!

my challenge.

i will be popular.

rám jött az, - így éjjel 1 körül, - hogy ha felnövök, elismert ember akarok lenni. olyan, akit megbecsülnek a szakmájában, az életben. és ezért harcolni fogok. hogy én magam szeressem azt amit csinálok, és hogy jól is csináljam. azt még ugyan nem tudom, miről beszélek, de lassan azt is el kéne döntenem. 

the first snowflake.

na hát ebben az évben is véget ért a suli. terveim a szünetre... hmm... sokat olvasni, azokkal lenni akiket szeretek. de nagyon. 
nem igazán tudok miről írni. kicsit visszatért belém az élet, főleg így, hogy szünet van. kiolvasok ma még egy könyvet, aztán majd valamelyik nap megyek könyvtárba beszerezni a következőt. 
a szilveszterem valószínűleg tökjó lesz. és erőteljesen, boldogan fogok neki az új évnek. remélhetőleg... 
sok minden van a fejemben, ezért nem tudok összefüggően fogalmazni. de a lényeg: havaziik ^^

naturally.

"Azután a barátok sűrűjében lassan felfedezzük azt az egy barátot, akivel különösen jól érezzük magunkat, és akinek –ébredünk rá- rengeteg mondanivalónk van."

these simple things.

nem kell megfelelni senkinek, csak legyél olyan akire te magad is büszke lennél. na igen, ez most az új életfelfogásom. remélem meghozza gyümölcsét. :D 
nővéremmel úgy volt hogy holnap megyünk Jamie Woon koncertre, de mire észbe kaptunk elfogyott minden jegy... áááá, pedig annyira elmentem volna. nagyon megszerettem, itt is egy számocska tőle. juuj, akiért még odavagyok naagyon durván, az Bruno Mars. ha végeztem az egyetemmel első dolgom lesz kiköltözni Franciaországba, és ott híres leszek, és találkozok Bruno Marssal. ilyen egyszerű :D just take it easy.

i don't know how i feel anymore.

nagyon durván nem volt még ilyen korszakom. olyan mintha nem is önmagam lennék. mintha csak kívülről figyelném magam, mintha nem élnék. monoton módon bejárok a suliba, elrepülnek az órák, a szünetek a fejem fölött. amikor hazaérek kiszáll belőlem a lélek és csak elmereng dolgokon, amíg a testem csak úgy lebeg a semmiségben. képtelenség megfogalmazni mi történik, mit csinálok és miért. és mióta is tart ez? pár napja.. de vége lehetne már, visszatérhetne belém valami lélek-féleség.
ezek elég beteg gondolatok, de amíg te is tudod, hogy őrült dolgokra gondolsz, addig te nem vagy őrült, ugyebár?

those old photos.

nem tudom mit írhatnék... a képet pedig felismeri majd, aki felismeri. <3

i've never lost my target.

love you.

falling apart.

már hiányoltam is ezt az érzést, hogy mindenki jobb nálam, és én nem érek szinte semmit. utálom ezt az egészet, ezt az egész érzést. nem tudom mi idézi elő, tényleg, csak azt tudom, hogy boldog vagyok, aztán eltörik bennem valami, és rám tör az, hogy nem számítok semmit. ez aztán változó, hogy meddig tart, van hogy néhány órán át, van hogy napokon keresztül. 
ez most eléggé világellenes lett...

new month, new lifestyle

bevezetőként tudni kell, hogy van 2 kutyánk, és szeptember elején születtek kicsi kutyák. nos, anyum ugyebár az elmúlt hetekben ideje nagy részében velük foglalkozott, törődött. a nővéremet pedig zavarta, hogy anyukánk csak azokkal a nyamvadt kölykökkel van elfoglalva, semmi mással nem törődik, és hogy neki "a kutyái fontosabbak, mint mi". plusz még azt is tudni kell, hogy én meg az elmúlt pár hétben a nővéremmel voltam együtt rengeteget, beszéltünk, mászkáltunk ide-oda. szóval, a mai napon ezekre a dolgokra jöttem rá:
 1, kell nekem egy példakép az életembe, akire felnézek, egyetértek, és követem őt. de csak egy.
 2, anyukámnak egyáltalán nem állnak előrébb a kutyák, mint mi
 3, a nővérem féltékeny és túlságosan büszke (bár ez eddig is feltűnt már)
 (4, ez azért került zárójelbe, mert ez nem megfigyelés, hanem elhatározás: a bátyámmal több időt kéne töltenem)
igazából ezek onnan jöttek, hogy édesanyámnak és a nővéremnek volt ma egy hosszas beszélgetésük, melynek én valamint a bátyám is fültanúi voltunk. akkor jöttem rá, hogy eddig a nővérem túlságosan befolyásolt, persze ez nem az ő hibája, ez senki hibája.. és máshogy kezdtem látni a dolgokat, ráadásul a bátyám hozzászólásai segítettek ebben. ugyanis mivel anyukám és a nővérem is elég büszkék, és mindenkinek sérült a beszélgetés során a büszkesége, ezért gyakran túloztak, hogy egyikük elköltözik, stb... és a bátyám mindig közbeszólt ilyenkor, hogy nyugodjanak meg, és hogy ez az egész téma nem ér annyit. 
szóval, tanulságos estém volt.
lábjegyzet: ez a bejegyzés nem a nővérem ellen szólt, csupán azt akartam leírni, hogy mennyire lehet még ebben a korban befolyásolni az embereket - akár tudatlanul.