i don't know how i feel anymore.

nagyon durván nem volt még ilyen korszakom. olyan mintha nem is önmagam lennék. mintha csak kívülről figyelném magam, mintha nem élnék. monoton módon bejárok a suliba, elrepülnek az órák, a szünetek a fejem fölött. amikor hazaérek kiszáll belőlem a lélek és csak elmereng dolgokon, amíg a testem csak úgy lebeg a semmiségben. képtelenség megfogalmazni mi történik, mit csinálok és miért. és mióta is tart ez? pár napja.. de vége lehetne már, visszatérhetne belém valami lélek-féleség.
ezek elég beteg gondolatok, de amíg te is tudod, hogy őrült dolgokra gondolsz, addig te nem vagy őrült, ugyebár?