2011. december 1., csütörtök

new month, new lifestyle

bevezetőként tudni kell, hogy van 2 kutyánk, és szeptember elején születtek kicsi kutyák. nos, anyum ugyebár az elmúlt hetekben ideje nagy részében velük foglalkozott, törődött. a nővéremet pedig zavarta, hogy anyukánk csak azokkal a nyamvadt kölykökkel van elfoglalva, semmi mással nem törődik, és hogy neki "a kutyái fontosabbak, mint mi". plusz még azt is tudni kell, hogy én meg az elmúlt pár hétben a nővéremmel voltam együtt rengeteget, beszéltünk, mászkáltunk ide-oda. szóval, a mai napon ezekre a dolgokra jöttem rá:
 1, kell nekem egy példakép az életembe, akire felnézek, egyetértek, és követem őt. de csak egy.
 2, anyukámnak egyáltalán nem állnak előrébb a kutyák, mint mi
 3, a nővérem féltékeny és túlságosan büszke (bár ez eddig is feltűnt már)
 (4, ez azért került zárójelbe, mert ez nem megfigyelés, hanem elhatározás: a bátyámmal több időt kéne töltenem)
igazából ezek onnan jöttek, hogy édesanyámnak és a nővéremnek volt ma egy hosszas beszélgetésük, melynek én valamint a bátyám is fültanúi voltunk. akkor jöttem rá, hogy eddig a nővérem túlságosan befolyásolt, persze ez nem az ő hibája, ez senki hibája.. és máshogy kezdtem látni a dolgokat, ráadásul a bátyám hozzászólásai segítettek ebben. ugyanis mivel anyukám és a nővérem is elég büszkék, és mindenkinek sérült a beszélgetés során a büszkesége, ezért gyakran túloztak, hogy egyikük elköltözik, stb... és a bátyám mindig közbeszólt ilyenkor, hogy nyugodjanak meg, és hogy ez az egész téma nem ér annyit. 
szóval, tanulságos estém volt.
lábjegyzet: ez a bejegyzés nem a nővérem ellen szólt, csupán azt akartam leírni, hogy mennyire lehet még ebben a korban befolyásolni az embereket - akár tudatlanul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése