overrated.

így reggeli megvilágosodásként kijelenthetem, hogy a szerelem rohadtul túl van értékelve. hogy honnan jött a megvilágosodás, azt nem tudom. de rájöttem, hogy a szerelem csak egy erősebb fajtája a barátságnak. van fiú és lány barátság, nagyon is van. csak a mértékét kell meghatározni, hogy engedjük, hogy erős legyen, és akkor az már "szerelem", vagy hagyjuk barátságban az egészet, és akkor nem lesz vége, akkor az tarthat örökké. mindenki a szerelemre vágyik, mindenki azt akarja. nem mondom, néha tényleg jó szerelmesnek lenni (bár én még nem próbáltam), de szerintem olyan, mint amikor valaki iszik, és berúg. akkor jól érzi magát, azt hiszi övé az egész világ, és minden szuper. ez a "szerelem". de utána jön a józanodás, amikor ugyan már nem érzed magad olyan fantasztikusan jól, de azért még jól vagy. ez az, amikor a szerelem átvált egyfajta barátságba egy férfi és egy nő között, és ez bírja sokáig. szerintem ilyen egy tényleg tartós kapcsolat.
egyébként jó volt S-nél lenni, az egyik fiú barátomnál. elvoltunk, beszélgettünk, mutatott ijesztő játékokat a gépén, amin végül is csak röhögni tudtunk, meg filmeztünk is. 
most pedig a szilveszterről... alig várom, szerintem nagyon jó lesz, ráadásul meghívtuk E-t, aki örömmel fogadta hívásunkat. mivel csak lányok leszünk, ezért úgy tudom elképzelni, hogy megy a zene, mi pedig ülünk egy körben és vagy beszélünk, vagy játszunk, vagy mindkettő.