decided.

nővéremmel hajnali kettőig beszélgettem és annyira igazat adok neki. a téma ugyanis az volt, hogy egy nőnek emelt fővel, a lehető leghatározottabban kell mennie az utcán. mert hogyha valaki lehajtott fejjel megy, vagy úgy, hogy nem néz a szemben jövő emberekre, kerüli a tekinteteket, akkor a lehető legkönnyebb célpont. hogy kinek? ohohóó, az utca ilyen szempontból egy kiállítás. egy átlagos napon egy forgalmasabb utcán elmegyünk őrültek, tolvajok, pedofilok, Isten ments, gyilkosok mellett. és mi erről mit sem tudunk. 
és hogy lehet az ellen védekezni ha valaki leszólít? hmm, nővérem adott néhány tanácsot, kitudja, talán meg is fogadom őket. szóval, alapvető dolog, hogy sosem szabad megállni. ha valaki megszólít tovább kell sétálni, ha pedig követ, akkor kezdődnek a nehezebb dolgok. ha szerencséd van, és könnyen le lehet rázni, akkor csak rövid, tömör, elutasító válaszokat kell adni, a lehető leghatározottabb módon. ez azért a ritkább eset, mert az valószínűbb hogy ezek után is követni fog és még tovább próbál veled beszélni. az a legrosszabb, hogyha belemész és elkezdesz mondatokban beszélni. ezt nem szabad. mutatni kell, hogy te sietsz és egyáltalán nem érdekel amit mond. 
nővérem mondott egy olyan dolgot is, amivel azonnal le lehet rázni egy tapadó férfit. mégpedig azzal, hogyha megállsz, bele nézel a szemébe (nagyon fontos!), és utána elkezdesz sikítozni vagy úgy teszel, mintha valami roham jött volna rád. ez azért válik be, mert erre nincs felkészülve egyáltalán a leszólító személy, és biztosan ott hagy, mert nem tud veled mit kezdeni, és inkább elmenekül. meglehet, hogy utána a körülötted lévő emberek kissé őrültnek fognak nézni, viszont fontosabb az, hogy te épségben elmenj. többé úgysem fogod látni ezeket az embereket.
a lényeg az, hogy mindenképp határozottnak kell lenni, nem szabad hagyni, hogy megérezzék rajtad a meglepettséget és az adrenalint, ami elönt.