csak állsz és nézel magad elé. nem érdekel, ha bőrig ázol, nem érdekel hogy mindjárt megfagysz. csak nézed a távolodó lépteit, és azon gondolkozol, hogy mégis hol rontottad el. mit tettél, amit nem kellett volna, és mit nem tettél, amit meg kellett volna tenned. csak nézed ahogy elnyeli a köd távolodó alakját, de képtelen vagy felfogni, mi jön majd ezután. egyre hevesebben zuhog az eső, de te kitartóan hagyod, hadd gördüljenek végig az esőcseppek az arcodon. hideg van. fájdalmat nem érzel, talán túl sokat éreztél már az elmúlt időszakban. az alak már eltűnt a távolban, de te nem tudsz megmozdulni, mintha egy részedet vesztetted volna el. most kell sírni, most kell zokogni, tombolni, hiszen az eső úgyis elmos minden könnycseppet, senki sem veszi észre. de nem, nem tudsz sírni, csak nézed. egy hatalmas űr maradt benned, amivel nem tudsz mit kezdeni. mégis mivel tölthetnéd ki? a vihar lassan kezd csendesedni, a nap néhány sugara kitörni látszik a fekete felhők közül. Ezzel együtt te is kezdesz megnyugodni. látszólag...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése