just live your life like everybody.

oly' monoton most minden. reggelente felkelni, iskolába menni, az órákat túlélni, szünetekben nevetni, hazajönni, itthon pihenni, zenét hallgatni, tanulni, olvasni, este pedig lefeküdni. és kezdődhet ugyanez előröl. nem történik semmi. ami végül is nem rossz, jobb mintha minden napom mély letargiában, vagy esetleg depresszióban telne. sőt, talán még boldog is vagyok ebben a véget nem érő monotonságban. már tudom értékelni a körülöttem történő örömteli pillanatokat, apró boldogságokat, melyek kis csomagként színesítik, és teszik elviselhetővé a hétköznapok amúgy búskomor állapotát. néha még a komolyság is jót tesz, egy kis szünet, mely rávezet arra, hogy igen is örüljek amikor történik valami mosolyogtató dolog, és ezeket igen is tudjam értékelni.
meg lehet, ez egy kicsit elvontabb bejegyzés lett, nézzétek el nekem. :)