szégyen.

hülyén érzem magam... találkoztam azzal a sráccal, és eléggé rosszul sikerült a találka. :// folyton ölelgetett, átkarolt meg rám tette a fejét. próbáltam elhúzódni, de jött utánam... az emberek persze ott néztek mint egy hülyére. alig vártam, hogy vége legyen. ma pedig amikor hazaértem az osztállyal megtartott záróbuliról (ami egyébként tökjó volt) rámírt msn-en. beszélgettünk, jófej volt, persze bocsánatot kért amiért hülyén viselkedett. mondta, hogy öleléshiánya volt... napersze - . - meg hogy nem érti mi történhetett vele. és reméli nem tartom nyomulósnak. ááá, dehogyis... igaz, 3 órán át beszéltünk (a rekord 5óra 13perc), és jó volt vele beszélgetni, neten mindig sokkal jobb mint élőben. évzárón muszáj lesz beszélnem vele. háát, majd csak lesz valahogy :/