
utána pihentünk ott egy olyan fél órát, és mentünk is vissza. lefelé persze gyorsabban tudtunk haladni, bár a végén ez is fárasztónak bizonyult. én meg szokásomhoz híven minden kisebb kavicsban megbotlottam, párszor sikerült el is esnem... bár ez a sík aszfalton is így szokott lenni. de a nap fénypontja mindenképpen a vonatút volt visszafelé. amilyen szuperjó képek ott készültek. igen, már olyan fáradtak voltunk, hogy művészkedni akartunk (már amennyire ez sikerült...)
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése