ma 10körül elmentem a suliba (igen, normális vagyok), mert iskolalátogatásit kellett kérnem. odafele zenét hallgattam, és gondolatban megterveztem a beszélgetést. amikor odaértem, nagyon aranyos volt a titkárnő. ezért szeretem a trefortot. <3 hazafelé pedig nem tettem be zenét, csak sétáltam. néztem az emberek arcát, és valami megrémített hirtelen. SENKI sem mosolygott. és eszembejutott, hogy régebben, amikor a bátyámmal eléggé hasonló úton mentünk suliba, akkor beszélgettünk erről. hogy amikor mi nevetünk korán reggel, akkor az emberek többsége kissé mérgesen néz ránk. mintha lenne egy tábla, 'tilos a nevetés' felirattal. csakhogy nincs! akkor miért olyan lehetetlen dolog reggel 7kor nevetni? komolyan nem értem... a nevetés a világ egyik legtermészetesebb dolga, mindenki tudja magától, mégis, az embereknek nehezükre esik reggel mosolyogni. pedig nem is tudják, hogy az mennyire fel tudja dobni a napot. boldogabban menni munkába vagy suliba, nem gondolni arra, hogy lehet ez egy fárasztó nap lesz. mennyivel könnyebb lenne... de az is sokat tud számítani, ha csak egy biztató mosollyal nézünk valakire. lehet ezzel mi dobjuk fel az ő napját. sosem lehet tudni.. ;)
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése